Vonattal a Sarkkörre – Úton

Andrea-Peto-photo-Arctic_AEX5479netFOTÓGALÉRIA MEGTEKINTHETŐ itt.

Utazásunk még közel sem ért véget, ismét vonatra szálltunk.

Andrea-Peto-photo-Arctic_AEX5501phnet

Oroszország északnyugati szegletébe, a Barents tengertől pár kilométerre a Kola-öböl kikötővárosába, Murmanskba is még teljes sötétségben érkeztünk. Nem csak a napfelkelte hiánya, de a város maga is komor hangulatot áraszt, a 2000-ben elsüllyedt Kurszk atom-tengeralattjáró legénységének szelleme mintha még ma is ott ülne nem csak az emlékművön, de az épületek falain is. A templom itt tényleg menedék, a helyiek végső vigasza.

Andrea-Peto-photo-Arctic-Murmansk

A város leghíresebb emléke mégis a világ első, ma már múzeumként horgonyozó Lenin atomjégtörő. A 134 méter hosszú monstrumhoz érve már derengett némi pirkadati fény, melyet később a hajó gyomrában mászkálva csak a hajóhídról láthattunk.

Andrea-Peto-photo-Arctic_AEX5535phnetAndrea-Peto-photo-Arctic_AEX5518phnet

Végezetül, szinte szó szerint felküzdöttük magunkat a második világháborús óriási Aljosa szoborhoz, ahonnan magára a kikötőre nyílik teljes rálátás. A csontig hatoló hideg azonban nem engedett hosszas szemlélődést, és mire újra elértük a Transz Szibéria Expresszt, ismét ránk köszöntött az alkonyat.

Andrea-Peto-photo-Arctic-Murmansk_Panorama-netAndrea-Peto-photo-Arctic-AljosaAndrea-Peto-photo-Arctic_AEX5554phnetAndrea-Peto-photo-TransSiberian_AEX5559phnet

Az északi tél egyik hátránya a sötétség, mégis az a pár órányi világosság mely éppen csak kékes szürkületként világította meg a vonat ablakából tovatűnő tájat, különleges hangulatot kölcsönzött az egyébként is sajátos területnek. Faházak és hagymakupolák látványa váltotta egymást és január 7.-én, az ortodox karácsony napján Szuzdalba érve az ünnep koronázta meg utazásunkat. Lovas szánon jártuk be az orosz őskrónikában is jegyzett városközpontot, majd kiszálltunk a Szuzdali Kremlnél, templomi férfikórust hallgattunk az egyik kolostorban, hogy végezetül egy családi házban felszolgált ünnepi ebéd mellett melegedjünk fel ismét.

A paraszti életet és fa-épületeket bemutató skanzen is a város egyediségét tükrözte, mely befejezésképpen felhőkön átszűrődő selymes alkonnyal köszönt el tőlünk.

Andrea-Peto-photo-Arctic_AEX5622phnetAndrea-Peto-photo-TransSiberian_AEX5644phnetAndrea-Peto-photo-Arctic_AEX5782phnetAndrea-Peto-photo-Arctic_AEX5836phnetAndrea-Peto-photo-Arctic_AEX5767phnetAndrea-Peto-photo-Arctic_AEX5726phnetAndrea-Peto-photo-Arctic_AEX5838phnetAndrea-Peto-photo-Arctic_AEX5846phnetAndrea-Peto-photo-TransSiberian_AEX5566phnet

Végezetül szerelvényünk a Moszkvai Yaroslavsky vasútállomásra érkezett. Elköszöntünk a vonattól, a személyzettől és belevetettük magunkat a fővárosi mínuszokba. Életemben nem jártam még ilyen hideg városnézésen. A karácsonyi hangulat, a GUM túldíszített folyosói, a nyitás előtti Kreml látogatás azonban olyan maradandó emlékeket tartogattak számunkra, melyek messze feledtették a rajtunk lévő több rétegnyi ruhakollekciót és méltó fináléval zárták utazásunkat.

Andrea-Peto-photo-Arctic_AEX5986phnetAndrea-Peto-photo-Arctic_AEX5948phnetAndrea-Peto-photo-Arctic_AEX5923phnetAndrea-Peto-photo-Arctic_AEX6037phnetAndrea-Peto-photo-Arctic-Moscva_AEX5978phnet

FOTÓGALÉRIA MEGTEKINTHETŐ itt.